I. fejezet, 5 rész

Valóra vált álom

Annyira boldog vagyok! El sem tudom hinni, hogy valóra válik az egyik álmom! Igaz, néhány dolgot még mindig nem értek, de ez most cseppet sem érdekel. Inkább azon kéne gondolkodnom, hogy mit kellene felvennem, mert a sminkemmel és a hajammal készen vagyok. Mindig a ruhaválasztást hagyom utoljára, aztán csak nézek, hogy „Jé, nincs is ruhám!”. Most más a helyzet, mert van ruhám, csak nem tudom, hogy melyiket vegyem fel. De még mindig jobb, mintha nem lenne.

Nagy nehezen kiválasztottam a megfelelő ruhát, amit azonnal felvettem. Nem értem magam, ennyit nem szoktam izgulni csak azért, mert koncertre megyek! Olyan, mintha randira mennék. Pedig ez nem is egy randi. Vagy azért, mert Matt is ott lesz, és ő juttat be, pedig csak egy napja ismer, de még annyi se. Viszont mi lesz akkor, ha nem jön ki értem, mert valami miatt nem tud? Akkor ott kint fogok álldogálni? Beszélnem kéne Mattel. Előkaptam a mobilom, mikor rájövök, hogy nem is kértem el a számát, és én sem adtam meg neki az enyémet. Ennyire hülye nem lehetek… Ha előbb érek oda, akkor mi lesz? Most már tuti nem fogok előbb odaérni, mert elég sokat gondolkodtam. A nyelvvizsgámon nem gondolkodtam ennyit! Pedig fontosabb volt, de sikeresen megszereztem így is. Mindegy, el kéne indulnom, mert tényleg nincs se telefonszám, se semmi, így nehéz lesz bejutni. Felkaptam a cuccomat, megnéztem magam a tükörben, majd elindultam.

Most sikeresen elértem a buszt (jupi J ), utána átszálltam a metróra, majd mikor feljöttem a felszínre, már messziről láttam a tömeget, ami a kapuk felé torlódik.  Több csoportra volt osztva a sor a jegy alapján. Na, most itt melyikbe álljak? Se jegyem, se semmi, a biztonsági őr pedig el se hinné, hogy Matt rám vár valahol. Lehet, hogy az egészet csak álmodtam?

Gondolkodtam (már megint), és arra jutottam, hogy nem lenne szerencsés Mattnek itt kijönnie, és nekem is csak kínos lenne, hogy a rajongók szeme láttára bemegyek Mattel. Arra jutottam, hogy általában a VIP-s helyeknél szoktak a különc vendégek bejutni. Ez így jó terv lenne, de nem tudom, hogyan férkőzzek át a tömegen, és nem is érnék időben oda. Mázlimra az oszlop mellett van egy bicikli, amire halál nyugalommal ráültem, és elindul. El is indultam vele, de csak 2 km-t jutottam vele. Na, gondoltam, már csak ez hiányzott, hogyan tovább? Lehet, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon, mert megtaláltam a VIP-s sort. Elindultam a sor felé, majd megállítottak.

-Kérem a nevét!- mondták a biztonsági őr, én meg gondoltam, hogy egy próbát megér.

-Gabriella Andersen.-vártam, hátha megtalálja a nevemet.

-Bemehet, és valóban szép a mosolya.-mondta az őr. Biztos vagyok benne, hogy Matt mondta neki, aminek én örülök. Bevezettek a VIP-s részleghez.

-Megérkeztünk.-mondták egyszerre az őrök, majd itthagytak.

Körülnéztem, és csak ámultam. Olyan jól lehet innen látni mindent. És ezt mind Mattnek köszönhetem. Valaki mögém érkezett, majd furcsán elkezdett bámulni.

-Te ki vagy?-kérdezte az idegen, aki Dominic Howard volt.

-Gabriella Andersen, Matt ismerőse.

Dom kicsit gondolkodott, majd valami olyasmi fejet vágott, hogy „Biztos.” majd el akart menni, de én utána kiáltottam.

-Nem tudod, hol van Matt?

-Nem tudom, keresd meg!-mondta, majd továbbment.

Jó kérdés, hogy mi rosszat csináltam? Nem tettem semmit.

Gondoltam, megkeresem Mattet, hogy megköszönjek neki mindent, csak tudnám, hogy hol lehet ő? Mintha tűt kezdenék keresni a szénakazalban. Elindultam balra, hátha arra van valahol, de meg kellett állnom, mert hallottam, hogy valaki valakivel veszekedik. Egy ajtó elé érkeztem, ami biztos az öltöző volt. Megálltam ott, és lehet, hogy nem szép dolog, de hallgatóztam.

-Csodálkozol, hogy ki van akadva? Tudtad jól, mi lesz akkor, ha elkezdtek járni, aztán szakítasz vele! Tényleg ennyire nem érdekelt téged az, hogy Domnak most választania kell közted és a húga közt?-két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy ez Matt hangja volt, a másik, hogy Dom nem miattam volt bunkó, hanem valaki más miatt. Jobbnak láttam, ha most elmegyek innen, és visszamegyek a helyemre

Bementem az ajtón és leültem. 10 perc múlva elkezdődött a koncert. Mielőtt bejöttek bemondták, hogy ez az Origin Of Symmetry turnékoncert, aki esetleg nem tudná. A Plug in Babyvel kezdték, amire mindenki elkezdett tombolni. Annyira várta már New York ezt a koncertet, hogy azt elmondani nem tudom. És lehet, hogy a fiúk összevesztek, de sokkal jobbak voltak az eddigiekhez képest. Nekem nagy szerencsém volt, mert közel ültem a színpadhoz, és láttam mindent testközelből. Igaz, hogy Mattel és Dommal már találkoztam, de például Chrisszel nem. A koncertről nem tudok semmi mást mondani, csak hogy tökéletes lett.

Kb. 1 óra múlva vége lett a koncertnek. Mindenki ordított (még én is), nem akarta senki, hogy vége legyen. Aki ide bejutott, annak egy álom vált valóra úgy, ahogy nekem is valóra vált. Viszont utána jött a dedikálás. Csak azoknak dedikáltak, akik VIP jegyet kaptak, másként nem tudták volna megoldani, annyian voltak, de így is sokan maradtak, és pluszkérések is voltak, például: „A barátnőmnek dedikálnátok ezt a pólót?” És dedikálni kellett. Én is odamehettem volna, de úgy gondolom, hogy inkább mégsem. Ha idegen lennék Matt számára, akkor teljesen más lenne a helyzet, de így, hogy tegnap találkoztunk, minden máshogy van. Úgy gondoltam, inkább elmegyek, Matt holnap úgyis hazautazik, én meg itt maradok, és élem tovább az életem, és ő is a sajátját. Éppen indultam volna, mikor valaki megfogta a kezem.

-Gabi, hová mész? Még bemutatnálak a többieknek!-mondta Matt vidáman.       

*Ha volna véleményetek a történetről (jó vagy rossz), azt írjátok a "Megjegyzés" menüpontba. Sokat jelentene nekem, mert tudnám, hogy mi tetszik nektek! :)