I. fejezet, 4 rész

A beszélgetés

„-Gabi,-mondta komolyan Matt.-most, hogy vége van a versenynek, és nem nyertetek, hogyan akarod tovább folytatni?”

Meglepődtem, hogy Matt rákérdezett. Nem hiszem, hogy tudna arról, hogy mi történt a verseny után, de azt is el tudom képzelni, hogy csak érdeklődik.
-Hát, ez jó kérdés…
-Nem gondolkoztál ezen?
-Igazából bíztam magunkban…
-Ez természetes, hiszen a csapattársak bíznak egymásban.
-Úgy gondolod?-kérdeztem hirtelen, mert kiváncsi lettem, hogy ő hogyan is gondol erre.
-Szerintem ez így korrekt. De ez egy csapatban így a normális. Vagy te hogy tapasztaltad?
-Hát… Nálunk nem teljesen így volt.
-Hanem?
-3 éve alakultunk meg, majd Zoard lett a vezető. Egy versenyen viszont Felix-szel összevesztünk, én meg kétségbeesésemre elmentem az utolsó pillanatban, amit nagyon megbántam. Ugyan nem raktak ki, de bármikor próbáltam valami olyat mondani Zoardnak, ami nem az ő véleményével egyezik, mindig felhozta, de tűrtem, mert nagyon fontos volt számomra a csapat. Utána Tommy és Mia egymásba szerettek, működött is a dolog, majd a verseny kezdete után szakítottak, onnantól kezdve pedig pokollá vált az egész verseny. És most, hogy vesztettünk, megint felhozta Zoard az otthagyást, én pedig megmondtam, hogy talán nem is kellett volna visszajönnöm. És most itt tartok…
-És most már nem fontos számodra a csapat?
-Én… Nem tudom..-hirtelen zokogni kezdtem.
-Hé, nem akartam, hogy sírjál!-mondta Matt már aggódva.
-Nem, nem az…
-Csak?
-Tudod, hibásnak érzem magam. Mert ha akkor nem megyek el, akkor minden másként történt volna.
-De Gabi! Ez nem így van! Ha akkor nem mész el, akkor is Mia és Tommy összejönnek, ami egy csapatban veszélyes helyzet. Ha működő csapatot akartatok volna, akkor vagy Mianak vagy Tommynak kellett volna kilépnie. És még ha el is mész, de visszajössz és visszafogadnak, akkor nem dörgölhetik az orrod alá egész életeden át ezt a hibát! Nem voltak lefektetve a szabályok, ami Zoard felelőssége, nem a tied!
-Lehet, hogy igazad van..
-Bízz bennem! Volt más is, ami miatt nem működött jól a csapat?
Erre nem akartam válaszolni. Igen, rajongok Mattért, és nagyon örülök, hogy itt van, de nem ismerem én annyira, hogy mindenről beszámoljak. Én sem tudok róla semmit, nem is firtatom az ő magánéletét, de akkor ő miért kiváncsi az enyémre? Nekem ez furcsa.
-Nem akarok róla beszélni.
-De valakivel ezt meg tudod beszélni, ugye? Mert minél jobban magadba tartod, annál jobban fog fájni neked!
-Igen…-ránéztem, és egyszerűen tudtam, hogy nem hisz nekem, amire elnevettem magam.
-Milyen szép a mosolyod!-mondta hirtelen, én pedig elpirultam.
-Zavarba hozol... De azért köszönöm.
-De nehogy azt hidd, hogy békén foglak hagyni!-mondta Matt halál komolyan, én pedig bólintottam.
-Oké..
-Fizetek, aztán hazaviszlek, oké? Meghívlak.
-Ne már, én szeretném a sajátomat fizetni!
-De a pasi fizet mindig, és tudtommal te lány vagy..
-Te kérdezted, hogy oké-e…
-Kis kötözködős…-mondta Matt, én nevettem már csak ezen, majd ő elment fizetni. Hiába nem akartam, hogy ne ő fizessen, megtette.
Eddig csak rólam volt szó, amióta találkoztunk. Lehet azért, mert Matt híres, és szinte mindent lehet tudni róla. Lassan már azt is fogják a rajongók tudni, hogy miket eszik napokon át. Elképzelhető, hogy ez csak engem zavar, de akkor is! Milyen érzés lehet az, hogy mindent tud rólad egy idegen, közben lehet, hogy csak egy álca, és más személyiség. Mondjuk pont az ellentétje, de a hírnév miatt másnak kell mutatnia magát.
-Na mehetünk, ha gondolod, végeztem.-mondta Matt, majd visszasétáltunk a motorhoz.
-Matt, mondd meg nekem őszintén..-kezdtem bele a mondanivalómba, mert nagyon érdekel maga a hírneves sztorik.-Ki vagy te?
-Én? Matt Bellamy, miért?
-Nem úgy! Hanem hogy mindig igazat szoktál mondani a sajtónak, vagy ez csak egy álca?
-Én nem vagyok az a fajta, aki élőben teljesen más. Engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam valójában, de én mindig az igazat mondom magamról. Például az is igaz, hogy visszafelé el tudom mondani az ABC-t. Elviszlek a buszmegállóig, oké?
.-Oké…-Matt hamar váltott témát, amin meg se lepődök. Inkább nem faggatom.
Hamar odaértünk a célállomáshoz. Csak ültünk, és vártunk, hogy mire, azt nem tudom. Végül leszálltam a motorról, majd megszólaltam.
-Köszönök mindent!-Matt megölelt, amire egy kicsit meglepődtem.
-Holnap lesz a koncert. Lenne kedved eljönni?-legszívesebben a nyakába ugrottam volna, minden álmom ez volt. Csak sajnos nincs jegyem.
-Én mennék, csak nincs jegyem.
-Ugyan, majd bejuttatlak! Gyere fél 6-ra a Madisom Square Gardenhez, kimegyek érted, majd behozlak, oké?
-Szuper, köszönöm szépen!-majdnem elsírtam magam örömömben, annyira boldog voltam! El se tudom hinni!
 -Na, örülök neki! Akkor holnap még találkozunk.-Matt felpattant a motorra, majd intett nekem, és elhajtott.
Ugrálva mentem fel a lépcsőn. Ahhoz képest, hogy milyen rossz kedvem volt, Matt feldobta a napomat! Úgy érzem, szép álmom lesz.

I. fejezet, 3 rész

Elengedhetetlen álom

Néma csöndben kiment mindenki a színpadra. Senki nem szólt semmit. Mikor csönd lett, belekezdtek a zsűrik a mindent eldöntő mondatok egy kis körítéssel.

-"Kedves közönség és kedves csapattagok, eljött hát a mindent eldöntő pillanat, az eredményhirdetés. Mielőtt bármit mondanánk, szeretnénk elmondani, hogy mi a fődíj.-Itt mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatott.-A nyertes csapat 5000 dollár készpénzt kap, illetve egy világ körüli turnéra indulhatnak.-Ránéztem Zoardra, ő meg volt döbbenve. Nem csodálom.-És most annak a csapat nevét fogom mondani, amelyik megnyerte a versenyt."-Nagy meglepetésemre a nézőtérből a mi nevünket kiabálták. Nagyon szeretnek minket, még akkor is, ha bénák voltunk ma. Ők próbálnak mindent megtenni értünk, kár, hogy mi most nem tudtunk bizonyítani.

-A nyertes pedig nem más, mint a....-Egy kis hatásszünet, hogy még jobban izguljunk.- A Vision 43 ponttal, a Black n White-ot lehagyva a 35 pontjukkal.

Néma csönd volt, csak a Vision ordibálását lehetett hallani. Iszonyatosan örültek, mert nem nagyon reménykedtek abban, hogy minket legyőznek. Végül sikerült.

Hátravonultunk. Nem tudott senki sem megszólalni. Meglepődtünk, hogy nem nyertünk, de nem is csodálkozunk, mert hogyan nyertünk volna, ha ennyire elrontottuk?

-Ezt nem hiszem el!-fakadt ki Mia, majd ráordított Tommyra.-Most örülsz, igaz? Boldog vagy?

-Most miért engem hibáztatsz?-kérdi vissza Tommy, mintha ő semmiről nem tehetne.

-Mert te vagy ennek az egésznek az okozója!-mondja Mia idegesen.

-Fejezzétek már be! Amióta szakítottatok, azóta mást sem csináltok, csak szidjátok egymást! Mire jó ez?-kérdi Felix unottan.

-De most nincs igazam?-háborodott fel Mia, aminél nekem betelt a pohár.

-Hagyjátok már abba! Nem csak Tommy a hibás, mindenki hibás! Egy csapatban nincsen egy hibás, vagy együtt nyerünk, vagy együtt bukunk! Együtt!

-Te és a csapatszellem, ugyan már! És amikor leléptél, mert nem bíztál bennünk, akkor miért nem erre gondoltál?-kérdi cinikusan Zoard.

-Muszáj mindig ezt felhoznod?! Több, mint 2 éve történt!

-De akkor is megtetted, ebben igaza van Zoardnak!-mondja Brigi.

-Tudjátok mit? Elegem van. Másról sem szól ez az egész, mint a veszekedés. És lehet Zoard, hogy nem is kellett volna visszajönnöm!-itt megfagyott a levegő, és már megbántam, hogy ezt mondtam.

-Akkor menj...-mondja halkan Zoard, majd kiment.

Nem akartam, hogy ez történjen! Nem akartam senkit sem megbántani... Tényleg.

Úgy éreztem jobb, ha eltűnök innen, nincs is itt semmi keresni valóm. Fogtam a cuccom, és elmentem. Csak sétáltam a nagy sötétségben, már elmúlt 22 óra, és fogalmam sincs semmiről. Nem tudom, hogy a semmiből hogy került elő Matt, sem azt, hogy hogyan lehetett ennyire közvetlen, és hogy mi lett a koncerttel, de azt sem tudtam, hogy akkor most én azzal, hogy elmentem, akkor ki is léptem ezzel együtt a csapatból? Mert az nagyon nem szeretném. Hirtelen megszólalt valaki mögöttem.

-Hé Szöszi, hová mész?-megfordultam, és (immár harmadszorra) megláttam Mattet.

-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem még nagyobb csodálkozással.

-Itt van a parkoló.-mondta nevetve, én meg megfordultam, és tényleg ott volt előttem.

-Hoppá...-mondtam nevetve.-De neked most nem koncerten kéne lenned?

-Lemondták, csak holnap lesz, és gondoltam, hogy megnézném azt a táncversenyt, amit napok óta hirdettek, aztán megláttalak ott a buszmegállóban. Emlékszel még?
-Igen, persze.-mondtam nevetve.- De hogy hogy még itt vagy?
-Megnéztem az eredményhirdetést is.-mondta, majd folytatta.-Volna kedved dumálni?-kicsit meglepődtem, hogy egy sztár (pont) velem akar dumálni. Kicsit furcsa ez az egész, de nem baj, én ennek csak örülök.
-Igen, van kedvem..
-Tudsz valami jó helyet?

-Tudok.. Van egy kedvenc kis vendéglőm.

-Megmutatod?

-Persze..

Elindultunk gyalog arra a kis, nyugodt helyre, ahová le szoktam járni. Itt mindig kedvesek velem és barátságosak is. Leültünk, majd Matt rendelt nekem egy alkoholmentes italt, mert nem szeretné, hogy bánatomban lecsússzak.
-Valamit elfelejtettem az elején mondani...-mondtam.
-Csak nem a nevedre gondolsz?-mondta nevetve.
-De de.-mondtam már én is nevetve.-Gabriella Andersen vagyok.-mutatkoztam be, majd folytattam-Hogy hogy megnézted a táncversenyt?
-Mindenképpen meg akartam nézni, és mikor megláttalak ott a buszmegállóban, először azt hittem, hogy te is néző leszel. Aztán láttalak a színpadon, és nagyon tetszett, ahogy táncoltál! Sajnáltam, hogy a végére széthullott a csapat, de reménykedtem, hogy hátha ti nyeritek meg, de végül nem így történt. Gondoltam, elég nehéz most neked, szimpatikusnak tűntél, még ha eddig nem is beszéltünk. Ezért jöttem utánad.
-Oh, hát köszönöm.-mondtam kicsit meglepve, de örültem, hogy legalább jó táncosnak látott.
-Gabi,-mondta komolyan Matt.-most, hogy vége van a versenynek, és nem nyertetek, hogyan akarod tovább folytatni?

I. fejezet, 2 rész

A verseny

Egész éjjel nem tudtam aludni. Egyszerűen felidegesít a tudat, hogy elmehettem volna életemben először a Muse koncertjére, de pont akkor van a verseny napja. Persze én inkább a versenyt választottam, hogy a csapatot ne hagyjam cserbe, de mégis azt érzem, felesleges volt az egész, mert a többieket nem is érdekli ez az egész. Akkor meg minek vágtunk bele? Miért bíztunk abban, hogy körbejárjuk az egész világot, hogy az álmaink valóra válnak? Nem is értem..

Még két óra, és kezdődik a verseny. A végső összecsapás. Annyira biztos vagyok benne, hogy Mia késni fog, Felix és Tommy össze fognak veszni, majd Brigi és Zoard is ugyanezt teszik. Én meg ott fogok ülni, és várok a csodára. Aztán hirtelen mindenkinek megjön az esze, és nagy nehezen megnyerjük a versenyt. Remélem, hogy ez nem csak egy álom marad.

Elkezdtem készülődni, mert elég messze lakok, márpedig én utálok késni, és nem is akarom a buszomat lekésni. Amióta anyáékkal megromlott a kapcsolatom, mert konkrétan kiraktak otthonról, azóta nem is beszéltem velük, nekem meg elég sok zűrös ügyem volt, csoda, hogy talpra tudtam állni. És most itt tartok. Egy kislakásban lakok, modellkedem (már amikor van rá lehetőség),és néha Brigi feljön hozzám. Nekem már csak ő maradt, mint legjobb barátnő. Na meg az álmaim.

Összeraktam a cuccomat, majd (természetesen) beraktam Muse-tól a Sunburnt. Most pont jó hozzá a hangulatom, tökéletes választás. De most komolyan. Lerohantam a lépcsőn, bezártam az ajtót, majd rohantam a buszhoz. Persze pont akkor indul el a busz, amikor odaérek, ennyire szerencsétlen csak nem vagyok! Most már mindegy, csak odaérek, ha nem, akkor így jártam. Leültem egy padra, majd vártam, a csodára, hogy hátha előbb érkezik az a hülye busz.

Ebben a percben iderobog egy motoros, megáll pont előttem.

-Kell egy fuvar?-kérdi az idegen, én meg csak néztem. Annyira ismerős a hangja, csak ne jut eszembe, hogy kinek lehet ilyen hangja.

-Jó lenne.-mondtam.

-A Broadway-i táncversenyre mész, igaz?

-Igen, honnan tudod?

-Mindenki oda megy. Most jön a nagy összecsapás a Vision és a Black n White részére.

-Igaz.-nyilván nem vette észre, hogy én pont az egyikbe benne vagyok.-Akkor elvinnél?

-Persze, pattanj fel!-mondta, majd felpattantam, és elindultunk. 

Azon gondolkodtam, hogy miért nem mutatkoztam be, és egyáltalán miért nem kérdeztem meg, hogy ő kicsoda? Ennyire hülye nem lehetek! Vagy mégis?

Folyamatosan gondolkodtam hogy ki is lehet ő, de elég hamar ide is értünk.

-Megérkeztünk.-mondta komolyan.

-Meg...-gondolkodtam egy kicsit, hogy mit mondhatnék, de ő folytatta.

-Szerintem várnak rád..-áhá, akkor szerintem rámismert, csak tudnám, hogy ő kicsoda...

Leszálltam a motorról, majd levettem a sisakot. Már kínosnak éreztem a szituációt, így jobbnak láttam, ha megyek.

-Öhm, köszi a fuvart!-mondtam, majd siettem befelé a cuccommal. Mikor az ajtóhoz értem, hátranéztem, hátha ráismerek, majd egy nagyot koppantam. Hiszen ez Matthew Bellamy volt, a Muse énekese, és ez nekem nem is esett le elsőre. Talán jobb is, még a végén dadogtam volna, ami elég kínos lett volna.

Hideg arccal bementem, semmit nem törődtem a többiek kérdéseivel, amúgy is kicsúsztunk az időből, inkább átöltöztem. Mikor végeztem, hallottam, hogy bemondták a nevünket. Nem volt mit tenni, elindultunk a színpad felé, majd kiálltunk a kezdőpozícióba.

A tánc második feléig minden jól ment, de utána minden széthullott. Egyszerűen szétestünk, vagyis inkább csak a fiúk. Vagy előbb indultak, vagy később, nem voltunk összhangba, se semmi, konkrétan az egész pocsék lett. Mikor vége lett a számnak síri csönd volt. A zsűri nem szólt semmi, csak azt, hogy "Az eredményhirdetésnél találkozunk."

Hátramentünk, a Vision tagjai is csöndben voltak, csoda, hogy nem nevettek minket ki.

-Ez mi volt?-kérdeztem, de úgy, mintha itt és most meghalnék. 

-Nem tudom...-mondta Tommy, majd folytatta-Gabi, sajnálom! Tudom, hogy ez volt minden álmod, hamár a többieket nem is érdekelte...-itt elfutottam, mert ezt nem akartam hallani. Nem hittem volna, hogy idáig eljutunk. Egyszerűen nem bírtam tovább, vége, ennyi, csak zokogni tudtam.

-Jól vagy?-kérdezte egy hang. Felnéztem, és nem hittem a szememnek. Matthew állt előttem, majd letörölte a könnyeimet.

-Nem...nagyon nem..-majd olyat tett, amire nem számítottam. Konkrétan megölelt.

-Nincs semmi baj.-mondta nyugodtan, én meg csak zokogtam, egyrészt, mert találkoztam Matt-tel, másrészt a csapat miatt.

Nem tudom, mennyi idő telt el, de hirtelen bemondták a csapatok nevét.

-Menj, minden oké lesz!-mondta, majd elengedett.

-Még egyszer...

-Csak természetes, de most menj!

Elindultam a csapat felé. Lehet, nem kellett volna...

I. fejezet, 1 rész

Esik és hideg van. A két legjobb párosítás. Egyáltalán nincs kedvem kimenni se az utcára, se sehova. Lehet, hogy hülyének néznek egyesek, hogy 23 évesen nincs kedvem kimenni se bulizni, se moziba menni, se semmi. Minek menjek ki az utcára, ha itthon nem fázom, tudok filmet nézni egyedül... igen.
Inkább úgy döntöttem, felmegyek a facebookra, hátha ott történik valami. Mikor felmentem, megakadt a szemem egy hirdetésen. Egyszerűen nem akarom elhinni! A Muse jönni fog jövő héten koncertezni ide, New Yorkba! Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből. Na de mielőtt előre sietnék, meg kellene néznem, mikor lesz.
Böngésztem, elolvastam a hirdetést, majd rendelni akartam jegyet magamnak, úgyis egyedül lennék, legalább látnám élőbe a bálványomat. Akkor viszont eszembe jutott, hogy jövőhét szombaton lesz az utolsó, mindent eldöntő táncverseny a csapatunkkal, hogy megnyerjük-e a díjat, vagy elbukjuk. Ezt nem tudom elhinni! Nincs mit tenni, nem vettem meg a jegyet, tudom, hogy a csapat mindennél fontosabb.

*1 nappal a verseny előtt*

-Na, akkor próbáljuk el még egyszer!- parancsolta Zoard, majd intett Briginek és Mianak.- Na, légyszíves, csináljuk már!
-Nekem ehhez már egyáltalán nincs se időm, se kedvem!-mondja Mia.
-Jajj, csak nem mész valahova?-kérdezi Felix, és ránéz az ikerpárjára.-Csak nem mentek együtt valahova?
-Felix, fejezd be!-kiabál rá Mia, majd folytatja.-Ha viszont annyira érdekel, randira megyek.
-Már megint?! Tegnap is randin voltál, vagy ez ugyanaz a csávó?- kérdi felháborodva Brigi.
-Befejeznétek? A holnapi nap számunkra elég fontos lesz, gyakorolnunk kell rá sokat, különben a Vision legyőz minket, és szerintem azt senki sem akarja, igaz?-kérdi Zoard.
Én csak ültem, és néztem, ahogy szétesik a csapatunk. Nem tudom, hogy hova veszett az a nyüzsgés, ami a verseny elején volt.
Lassan mindenki feltápászkodott, és elkezdtünk gyakorolni. Minél jobban próbáltuk elérni a tökéletest, egyre csak rosszabb és rosszabb lett.
-Na jó. Mára elég volt, holnapra ki kell pihennünk magunkat, mert ez így nem jó.-mondta Zoard, majd felkapta a cuccát, és elment.
-Jajj, mindjárt elkések a randiról!-kiált fel Mia, majd kirobog.
Szépen lassan kiment mindenki. Csak én maradtam bent, egyszerűen úgy érzem, nekem még gyakorolnom kell, és túl jól ismerem magam, addig nem nyugszok le, amíg még nem táncolom el egyszer-kétszer, így hát beraktam a zenét, és elkezdtem táncolni.