II. fejezet, 1 rész

Az utazás

*Az utazás napja, 17:57*

- Laptop?- kérdezi Matt, miközben átnézem a bőröndömet.

- Megvan.

- Pulcsi, kabát?

- Megvannak.

- Telefon töltője? Mert az nagyon fontos.

- Megvan, de miért fontos?

- Filmezni tudsz vele, rajta vannak a zenéink.

- Honnan veszed?- kérdeztem Mattet nevetve.

- Hát, talán azért, mert velünk fogsz táncolni.- mondta Matt, majd beleivott a kólámba.- Az nem árt.

- Oké. És finom a kóla?

- Igen, jót vettél magadnak.- mondta mosolyogva. – Minden megvan?

- Amit kérdeztél, abból igen.

- Oké. Akkor szerintem mehetünk, vagy még akarsz maradni?

- Nem.- mondtam mosolyogva, majd felkaptam a sporttáskámat. Nyúltam a bőröndömért, hogy felemeljem, s egy kéz fogta meg a kezemet.

- Hagyd, majd én viszem.- mosolygott rám Matt, majd felemelte a bőröndöm. Mikor megfogta a kezem, valami különleges érzést éreztem. Valamit, amit még nem éreztem eddig, legalább is nem túl sokszor. Valamit, amitől akaratlanul is mosolygok.

Leindultunk, majd bezártam az ajtót. A kulcsot a postaládába dobtam, majd kint megálltunk. Nem kellett sokat várnunk, pár perc múlva egy fekete kocsi állt meg a kapu előtt. Bepakoltunk, majd beszálltunk a kocsiba. Matt és a sofőrön kívül mindenki hátul ült.

- Sziasztok!- köszöntem a fiúknak vidáman. Mindenki egyszerre köszönt nekem, majd csönd lett.

Kinéztem az ablakon. Nem vagyok szomorú, mert mindig is az volt az álmom, hogy világot lássak. Boldog vagyok, mert jó társaságba kerültem, és azt csinálhatom, amit szeretnék. Hirtelen Dom megszólalt.

- Remélem nem fogunk elkésni…

- Nincs nagy dugó.- mondta a sofőr.- Oda fogunk érni.

- Miért, mivel fogunk utazni?- kérdeztem.

- Magánrepülővel.- mondta Matt.

- Tényleg?- számomra furcsa volt, de utólag rájöttem, hogy a sztárok nem utaznak fapados repülőkkel.

- Igen. Ott azt csinálsz, amit szeretnél. Ami ott történik, az általában nem szokott kitudódni. Mi nem vagyunk balhésak, hülyülni szoktunk, de semmi rosszat nem csinálunk.- mondta Dom.

- Pár perc és ott vagyunk.- mondta a sofőr.

Igaza volt, pár perc múlva már láttuk a repteret.

- Mennyien vannak…- mondta Chris.- Sokan utazhatnak.

- Ajajj...- mondta Matt.- Van egy olyan érzésem, hogy megtudták, hogy ma utazunk, és nem egyedül.- itt rámnézett, közben mosolygott.- Igyekeznünk kell.

A kocsi megállt a magánrepülő előtt.

- Van kapucnid?- kérdezte tőlem Dom.

- Nincs.

- Matt, add oda a pulcsidat Gabinak.- parancsolt Dom.

Matt levette a pulcsiját, majd hátradobta nekem.

- Köszi!- felvettem a pulcsit, majd Domra néztem.

- Na, most húzd fel a kapucnit.- Felhúztam magamra, és úgy néztem ki, mint egy betörő.- Az a lényeg, hogy takard az arcod.

- Oké, az nem lesz nehéz.

- Vigyázz, nehogy elkapjank...

- És elraboljanak...- mondta Matt, amin felnevettünk.- Mert az is benne van a pakliban.

- Óvatos leszek, ígérem!- mondtam nevetve.

- A csomagokat intézem.- mondta a sofőr.

- Mehetünk?- kérdezte Matt. Mindenki rámnézett.

- Persze.- kiszálltunk a kocsiból, és rohantunk a gép felé. Igazuk volt, tényleg megpróbáltak a mindent riporterek, csak azért, hogy megtudják, ki vagyok. Hát, a showbiznisz már csak ilyen.

Hiába próbáltak meg mindent, sikeresen leplezve maradtam.

- Minden oké?- kérdezte Chris.

- Minden a legnagyobb rendben.- mosolyogtam rá.

- Akkor jó.- mosolygott vissza.

Mindenki kényelembe helyezte magát, így cselekedtem én is. Leültem, és csendben figyeltem őket. Hirtelen Matt jelent meg a hátam mögött.

- Már biztonságban vagy, nyugodtan leveheted a kapucnit.

- Tényleg!- nevettem el magam.- Akkor vissza is adom.

- Rajtad maradhat, ráér később is visszaadnod.

- Oké.- mosolyogtam rá, majd Matt megsimogatta a vállam.

Iszonyatosan boldog vagyok! El se tudom hinni, hogy ez igaz. Csak néztem ki az ablakon, már láttam New Yorkot fejjel lefelé, és arra gondoltam, hogy én mennyire szerencsés vagyok.

*6 és fél óra múlva*

- Hány óra van?- kérdezte Chris.

- Nem tudom.- montam.- De szerintem olyan fél egy körül. Ebédidő.

- Én most aludnék.- mondta Dom.- De éhes is vagyok.

- Volt aludni időd...- mondta Chris.

- Lesz enni is időnk, aludni is lesz, de előbb le kéne szállni a gépről.- szólt bele Matt.

- Itt is vannak fotósok?- kérdeztem.

- Szerintem nincsenek, de jobb, ha rajtad van a kapucni.

- Hamár így elcsórtam tőled...- mondtam nevetve.

Leszálltunk a repülőgépről, majd besétáltunk a Terminalba a bőröndökért. Senki sem volt bent, csak biztonsági őrök voltak ott. A csomagunk ott hevertek a földön. Nem lettek könnyebbek.

Már mindenünk megvolt, mikor felmerült a kérdés: Előbb kajáljunk, és a kocsiba hagyjuk a csomagokat, vagy menjünk a szállásra?

- Menjünk a szállásra.- mondta Dom.

- Inkább menjünk enni..- mondta Chris.

- A hotelben is lehet ebédelni, és aludni is lehet.- érvelt Dom.

- Jó, akkor menjünk oda.- mondta Chris.

- És a mi véleményünk esetleg nem számít?- kérdezte Matt kicsit mogorván.

- Öhm de, persze..- mondta Chris.

- Hogy szeretnéd?- kérdezte tőlem Matt.

- Nekem jó, ha a hotelben eszünk, de ahogy gondoljátok!

- Jó, akkor menjünk oda, itt van a kocsi a bejáratnál.

Kimentünk, nyugisan beszálltunk, majd elvittek minket a szálláshelyre.

/Hetente 1x tudok részt hozni, az órarendem sajnos nem enged többet. Megértéseteket köszönöm! :)/

I. fejezet, 8. rész (Fejezetzáró)

Búcsúzás

*2 nappal az utazás előtt*    

Szeretek sokáig aludni, jó sokáig. Ma sem történt másként, és ezzel együtt volt egy szép álmom.

Párizsban voltam, de nem egyedül. Nem emlékszem a fiúnak az arcára, de arra emlékszem, hogy helyes volt, és úgy nézett ki, mint aki egy divatlapnak a címlapján szerepel. A borús idő ellenére elsétáltunk az Eiffel toronyhoz. Nyár lehetett, mert nem voltak sokan a városban, ugyanakkor hétvége is, mert minden zárva volt.

- Fel akarsz menni az Eiffel torony tetejére?- kérdezte tőlem az idegen.

- Igen.- mondtam, majd megfogta a kezem, ami által melegség töltötte meg a szívemet. Fizetett, majd lifttel felmentünk a 3. emeletre, a csúcsra. Lenéztem, és csak ámultam. Még sosem voltam Párizsban.

- Tetszik?- kérdezte az idegen mosolyogva.

- Nagyon, és ezt neked köszönhetem!- mondtam neki, majd megöleltem. Akkor, abban a pillanatban én voltam a legboldogabb ember a világon. Egyrészt, mert nagyon szerettem azt az embert (akárki is), másrészt az egyik kedvenc városom Párizs. Pár perc múlva az idegen eltolt magától, majd a szemembe nézett. Kék szeme volt, abban biztos vagyok.

- Valamit szeretnék neked mondani.

- És mit szeretnél?- kérdeztem tőle mosolyogva.

- Szeretlek.- suttogta, majd megcsókolt.

Az álmom itt ért véget. Nagyon tetszett, ezáltal vidáman ébredtem.

Brigivel tegnap este megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk. Elkezdtem készülődni, kiválasztottam a ruhámat, majd elindultam a megbeszélt helyre. Brigi elvisz engem valahova, ami szerinte tetszeni fog nekem, mert az én stílusom. Kíváncsi leszek, hogy mire gondolt.

Pontosan délre értem oda, ahol Brigi már várt rám.

- Szia, ugye éhes vagy?- kérdezte.

- Szia, és igen.

- Annak örülök, mert akkor mehetünk enni, oké?

- Benne vagyok.

Elindultunk gyalog az úticél felé. Brigi csöndben volt.

- Nagyon szótlan vagy.- mondtam Briginek.

- Tegnap megismerkedtem valakivel. Egy fiúval… Nagyon kedves volt velem. Most hova mész?

- Nem megyünk tovább?- kérdeztem meglepődve.

- Nem, itt vagyunk.- mondta, majd bementünk. Igaza volt, tényleg gyönyörű helyre hozott.

Venezia… Egy csodálatos olasz étterem.

- Nagyon tetszik, jól eltaláltad.

- Tudtam én, hogy tetszeni fog!- mondta Brigi nevetve, majd leültünk.

Kihozták az étlapot, majd választottunk. Hiába, a jót meg kell fizetni.

- Folytatod?- kérdeztem, mert érdekelt, hogy Brigi kivel találkozott.

- Igen, de túl sok mindent nem tudok neked mondani róla, mert tegnap ismertem meg. Viszont nála én voltam a középpontban, csak rám figyelt, nem úgy, mint akikkel eddig megismerkedtem.- Meg tudom őt érteni, neki se és nekem se volt eddig szerencsém a fiúk terén.- Sajna ő is el fog utazni, mert zenész, de ő mondta, hogy szeretné velem tartani a kapcsolatot, pedig csak most ismert meg!

- Tudod, sok a tucat lány, kevés az egyéniség. Meglátta benned az igazi Brigit.

- Úgy gondolod?

- Igen. Ha azt mondta, hogy tartani akarja veled a kapcsolatot, akár barátságból, az már jó jel. Hidd el, van értelme.

- Valahogy nem így képzeltem a búcsúzást. Én akartam jó tanácsot adni neked, nem fordítva!- mondta Brigi nevetve. Kihozták az ételt, majd elkezdtünk csöndben enni. Végig gondoltam azokat a mondatokat, amiket mondtam Briginek, és arra jutottam, hogy hasonló az én történetem Mattel. Mert mi is hirtelen ismerkedtünk meg, és az az igazság, hogy nem voltam jó formámban, mégis Matt olyan közvetlen volt hozzám, meg is hívott a koncertjére, nem is kellett kifizetnem, ami számomra kínos még mindig. Aztán tett nekem egy ajánlatot, mert szerinte meg a banda szerint is jó táncos vagyok. Igaz, Brigi történetében nincs semmi ajánlat, de pusztán a történet egy kicsit hasonlít. Na jó, egyáltalán nem hasonlít, csak a találkozás része, meg a közvetlenség, de semmi több.

- Nem gondolod, hogy az élet sorsszerű?- kérdeztem Brigit.

- Hogy érted?

- Mindketten hoztunk külön egy döntést, méghozzá ugyanazt a döntést. Elhatároztuk, hogy kilépünk a csapatból. Ugye nem titok az, hogy te melyik csapathoz mész át?

-  Nem, mert hamarosan mindenki meg fogja tudni. A Visionhoz megyek át.- Ledöbbentem, mert ők engem is áthívtak, csak én nem fogadtam el. Viszont örülök, hogy Brigitől is megkérdezték, meg annak, hogy ő erre igent mondott.

- Annak örülök.-mondtam mosolyogva.

- Gabi…- kezdett bele a mondatba Brigi.- Már nagyon kíváncsi lettem, ezért megkérdezem. Mit ajánlottak neked?

- Háttértáncos lennék egy bandában.

- És hol?

- Mindig máshol.

- Lesz partnered?

- Lehet.

- És mi a neve a bandának?

- Öhm…- Nem tudtam, hogy mit fog szólni, de jobb, ha előbb tudja meg.- A Musehoz.

Brigi csak bámult. Sokkolta a hír, de még mindig jobb, mintha ordibálna.

- Aha…- Csak ennyit bírt kimondani. Csöndben ettünk tovább. Mikor mindketten befejeztünk, elmentem fizetni.

Kimentünk az ajtón, majd Brigi nagy nehezen megkérdezte.

- Hogyan?

- Nem könnyen.- Nem akartam elmondani, hogy hogyan történt, mert elég jól ismerem Brigit, tudom, hogy reagálna.

- Értem…-mondta, majd visszasétáltunk a kiindulási helyre.

- Gabi, most nagyon megleptél engem. Viszont őszintén örülök a sikerednek, és remélem, hogy még sokáig velük leszel. Nem tudom, hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot, hiszen te állandóan úton leszel, de majd csak sikerülni fog!

- Én is ebben reménykedem.

- Vigyázz magadra!- mondta, majd megfogta a kezem.- És sok sikert!

- Neked is sok sikert!

Elengedtem a kezét, majd megölelt, és elindult a másik irányba. Remélem, hogy nem utoljára látom.

Hazamentem, majd elkezdtem készülődni a nagy utazásra, mert már csak pár nap, és utazunk.

/Jövő héten érkezik a II. fejezet, addig is mindenkinek szép hétvégét! :)/

I. fejezet, 7 rész

Vihar előtti csend

*3 nappal később*

Egy héttel ezelőtt még a csapattal próbáltunk a nagy napra. Azóta megismertem egy embert, aki annyira kedves volt velem, pedig akkor még nem ismert engem. Vesztettünk a versenyen, amitől kiborult mindenki, s rájöttem/rájöttek, hogy én nem vagyok közéjük való, és hagyták, hogy elmenjek. Az az ember, akit Mattnek hívnak, utánam jött, beszélgetett velem, és nekem adott igazat. Talán ezért is kezdtem el megkedvelni. Elhívott a saját koncertjére, bemutatott a csapattársainak, majd felajánlotta, hogy legyek a háttértáncosuk. Én akkor még bele se gondoltam, hogy még mit kéne akkor elintéznem, ha elfogadom, de gondolkodás nélkül rávágtam az igent. Még nem gondoltam arra, mi lesz a fősulival, de ezen nem is kellett túl sokat gondolkoznom, mert a turnék közben is tudom folytatni, a kislakást pedig csak bérlem. Itt már nincs is több kérdés, csak az az egy, hogy mit fognak szólni a többiek, hogy elhagyom őket, de immár örökre. Úgy érzem, hogy nem kell nagy felhajtás, csak oda kell mennem, és el kell mondanom, hogy én ezt akarom, és ez a döntésem- ha tetszik, ha nem.

Elindultam a táncterem felé. Nem gondoltam semmire, csak arra, hogy nekem ebbe a csapatban nincs semmi keresni valóm. Minél hamarabb pontot szeretnék tenni a mondat végére, és új életet szeretnék kezdeni, immár a fiúkkal, csajok nélkül.

Mielőtt bementem volna a terembe, Brigit láttam a kapu előtt. Ő az egyetlen, aki talán megérdemli, hogy ő előbb tudjon a dolgokról.

- Szia Brigi!- köszöntem.

- Szia.

- Valamit el szeretnék mondani neked.

- Kilépek a csapatból.- jelentette ki Brigi legnagyobb meglepetésemre. Sose gondoltam volna, hogy kilépne. Lehet, hogy félreismertem.

- Akkor nem vagy egyedül.

- Sejtettem.-mondta Brigi.- Te sose voltál oda a csapatért.

- Neked meg mi a bajod?- kérdeztem, mert nem hiányzik senkinek sem a kioktatása. És miért mondja ezt?

- Nekem? Az égvilágon semmi, csak sejtettem. De nem ez a lényeg. Te miért lépsz ki?

- Nem az én utam, és te?

- Átmegyek egy másik tánccsapathoz, de Zoard tud erről.

- Értem.- Nem akartam firtatni, hogy melyikhez megy, mert én sem akarom terjeszteni, hogy a Muse háttértáncosa leszek.

- De ugye itt fogsz maradni a városban?

- Nem.

- Oh. Kár, hiányozni fogsz, de kövesd az álmaidat, az fontosabb!- Ilyet még nekem senki sem mondott. Nem is hittem volna, hogy pont Brigi mondja nekem, meg is öleltem, jó szorosan.

- Megfojtasz…

- Annyi baj legyen!

Remélem a távolság nem tud közénk állni. Viszont ami az álmaim közé állhat, az a csapat, amit minél hamarabb el kéne intézni.

- Brigi, be kell mennem, mert eddig csak te tudsz a kilépésemről.

- Én megyek egy találkozóra, de mielőtt elutazol, mindenképpen találkoznunk kell, még ha bőgni is fogunk.

- Oké.

Elindultam befelé. Néma csend volt, ami nem megszokott. Valami történt, vagy csak én ismertem őket félre. Még senki nem volt a teremben. Még utoljára körbenéztem, mert többé már nem fogok visszatérni. Néztem a falon a díjainkat, amiből volt egy-kettő első helyezés, csak az utolsó három versenyen voltunk második helyezettek. Tovább nézelődtem, majd megláttam egy képet.

Ez akkor készült, mikor elkezdtünk versenyekre járni. Akkor mindenki úgy gondolta, hogy ennek sosem lesz vége. De miért szenvedek ennyit? Hiszen eddig sem voltam nekik fontos, ezután sem leszek az. Végre lesz valami jó is az életemben, már hiányoltam.

Míg várakoztam, egy idegen bejött a teremben, utána Zoard, aki ideges volt. Odajöttek hozzám.

- Meg ne merd kérdezni!- mondta Zoard az idegennek.

- Mit?- kérdeztem.

- Először bemutatkoznék. Max vagyok, a Vision csapatkapitánya. Hogy miért jöttem ide? Arról lenne szó…- Zoard közbevágott.

- Ennek semmi értelme! Gabi, kérlek, beszéljük meg, ami szombaton történt!

- Szóval, arról lenne szó…- kezdte újra Max.- Hogy szeretnénk, hogy bekerülj a csapatunkba, megoldható ez?

Csönd támadt a teremben. Max várta a válaszomat, Zoard reménykedett, én pedig kicsit kiélveztem azt az érzést, hogy kellenék mindkettőjüknek, csak azt nem tudják, hogy nekem már megvan az, amire vágyom.

- Figyelj Max,- kezdtem bele a mondatba.- nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondoltatok, de sajnos nem fogadhatom el az ajánlatot. Viszont Zoard, én nem maradok a csapatban, kilépek.- Itt meglepődés és csalódás látszott a két arcon.

- Jó…- mondta Zoard, majd láttam rajta, hogy a sírás szélén áll. Nem tudtam evvel mit kezdeni, így megöleltem.

- Szerintem jobb, ha most elmész, mert csak nehezebb lesz.- mondta Zoard majd elengedett.

- Zoard, vigyázz magadra!- mondtam, majd elindultam hazafelé.

Nehéz volt, de sokkal felszabadultabbnak érzem magam, mint azelőtt. Ma szerda van, és mi szombaton indulunk Londonban. Még sosem jártam ott, így be kéne szereznem pár dolgot, mint például útikönyv. Mert oké, hogy sokat fogunk próbálni, meg keresni kell egy társat mellém, de egy kis szabadidőnk biztos, hogy lesz. Egy kicsit izgulok, mert nem vagyok hozzászokva a folyamatos utazáshoz, a próbákhoz, magához a csapathoz, és nincs túl sok időnk. Viszont már egyre jobban várom ezt az egészet!

/Köszönöm, hogy egyre többen követik figyelemmel a blogomat! :) Próbálok több részt írni egy héten, de ha nem sikerül, akkor is lesz legalább kettő egy héten. /

I. fejezet, 6 rész

A kérdés

„-Gabi, hová mész? Még bemutatnálak a többieknek!-mondta Matt vidáman.”

Erre most mit válaszoljak? „Most már nem, mert megyek haza!”- erre azt hinné, hogy nem volt jó a koncert (vagy valami ehhez hasonlóra gondolna) vagy hazudjak, hogy „Téged akartalak megkeresni!”-ezt el se hinné, hisz ott voltak az orrom előtt! Komolyan, néha úgy viselkedek, mint egy tizenéves! Sokszor nem is értem magam, talán még nem nőttem fel teljesen. Míg ezt pár másodperc alatt végigfutott az agyamon, ki is találtam, hogy mit mondjak.

- Nem zavarok? Mert most épp dedikáltok, nem?- És igen, jól tettem, hogy ezt mondtam. Mert teljesen logikus, miért pont most kéne engem bemutatni a fiúknak?

- Nem zavarsz, és még tart a dedikálás, csak láttam, hogy a kijárat felé mész, de ha vársz még pár percet, akkor tudnék veled is foglalkozni. - Mikor ezt mondta kicsit elszégyelltem magam, hogy csak egy szó nélkül leléptem volna, márpedig nem azért szerzett nekem belépőjegyet a koncertre, hogy ne találkozzunk. Lehet, hogy ezért hívott el, hogy lásson? Akkor ez végülis egy… Na jó, túl sokat kombinálok, és gyerekes is vagyok. Nem, még mindig nem nőttem fel.

- Hát az úgy volt…- kezdtem bele a mondókámba, amire nevetni kezdett, mondjuk az ő helyében én is nevettem volna.- Nem akartalak se téged, se a többieket zavarni.

- Jajj te!- mondta, majd visszament.

Azon töprengtem Matt vajon miért akar bemutatni a fiúkak, hiszen alig ismerjük egymást. A barátságunk még nagyon kezdetleges, mondjuk ha rajtam múlik, akkor tartós lesz, az biztos. Csak ne lennék ennyire szétszórt!

Tényleg csak pár perc volt az egész, utána már mindenki hazafelé indult. Körülbelül tizenegy felé járt az idő, amikor Matt visszatért, és odavitt a fiúkhoz. Csönd volt.

- Fiúk, be szeretném nektek mutatni Gabit, tegnap ő táncolt a színpadon.- mondta Matt, amire meglepődtek.

- Tényleg te vagy az?- kérdezi csodálkozva Dom.

- Igen.- mondtam.

- Nagyon jól táncoltál tegnap!- mondta Chris, én meg ránézek Mattre.

- Tegnap elfelejtettem mondani, hogy a fiúk is ott voltak, csak ők már nem látták az eredményhirdetést.- mondta ártatlan arccal Matt.

- Tényleg, és kik nyertek?- kérdi Chris. Matt akart rá válaszolni, de én gyorsabb voltam.

- Vesztettünk.- mindenki csöndbe maradt.- De van ez így!- mondtam mosolyogva.

- Jó, hogy pozitívan látod a dolgokat.- mondja Dom.

- Tegnap még nem így volt, de..

- Azóta minden oké.- fejezte be a mondatot Matt.

- Merre van a mosdó?- kérdeztem Mattet, aki elmutatott jobbra.

Igyekeztem nem mutatni, hogy egyáltalán nem hevertem ki a tegnapot. Nagyon fáj még mindig, ami történt. Csak azért jöttem ki. Mert igaza van Mattnek, de akkor is ők (voltak) a második családom! Őket szerettem a legjobban, és csak úgy nem tudom elengedni! Próbáltam összeszedni magam, mert nem szeretném kimutatni a fájdalmamat, mert nem akarom, hogy sajnáljanak! Sosem szerettem, de mindig történt valami az életemben, ami miatt mégis sajnáltak. Visszaindultam, majd az ajtónál megálltam.

- És elmondod még ma neki, hogy te ezt szeretnéd?- kérdezte Chris.

- Igen.- mondta Matt.

- Remélem elválalja.- mondja Dom, aminél elkeztem gyanakodni, hogy rólam beszélnek.

- Szerintem nem fogja. Nem akarja itt hagyni a többi barátját.- jelenti ki Matt. Biztos ezért akart engem bemutatni a fiúknak.

- Figyelj, egy próbát megér!- mondta Chris, én pedig ebben a pillanatban beléptem.

- Chris, haza tudnál vinni?- kérdi Dom, mit sem sejtve, hogy tudok mindenről.

- Persze, de akkor most el kéne indulnunk.- mondta Chris.

- Oké, akkor iduljunk!- Dom már indult is kifelé, de azért elköszönt. Chris utána indult, majd ketten maradtunk. Nem akartam elszólni magam, de valamit csak kellene mondanom! Végül Matt szólalt meg.

- Hazavigyelek?

- Jó lenne, nem gond?

- Nem, dehogy! Amúgy is akartam veled beszélni. Itt megvársz, vagy…

- Jövök veled.

Kimentünk a parkolóhoz. Matt nem mondott még semmit, amivel együtt kicsit felcsigázott, hogy vajon mit szeretne tőlem kérdezni.

-Matt, miről akarsz velem beszélni?

- Most mondjam? Mert ráérek én egész este.- mondta mosolyogva Matt.

- Igen, kérlek!

- Oké. Azért is akartalak bemutatni a fiúknak, mert tudni akartam, hogy szimpatikusnak találnak-e téged, mert hoztunk egy döntést. A jó hí az, hogy nagyon aranyosnak találnak téged. Úgy döntöttünk, hogy a turnékhoz két háttértáncost felvennénk. Te lennél az egyik.

Te jó ég, ez most komoly? Nem hittem a fülemnek. Csak álltam és néztem magam elé, próbáltam leplezni az arcomra kiülő döbbenetet. Pár másodperc telt el mire rájöttem, hogy nem álmodom. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a kedvenc bandámban lehetek háttértáncos. Matt meg is lepődött, Matt kíváncsian fürkészte a tekintetemet, számára nem volt egyértelmű a reakcióm.

- Matt, ugye most nem viccelsz?

- Én ilyenekkel nem viccelődöm.- mondta Matt.

- Tudod, most legszívesebben igent mondanék, viszont van egy kis gond…

- És mi az a kis gond?

- Én most fogom befejezni a fősulit.

- Ez még nem olyan nagy probléma…- mondta Matt, egy kicsit gondolkodott.- Melyik fősuliba jársz? Nappalis vagy?

-A The Art Institute of New York főiskolába, és nem vagyok nappalis, én levelezős vagyok.

- Oké, valamit kitalálok útközben.- majd felszálltunk a motorra. El is vitt a buszmegállóba.

- Még kigondolom, hogy mit hogyan oldjunk meg, de az biztos, hogyha szeretnél, akkor velünk fogsz jönni Londonban, és a turnék mellett be tudod fejezni a fősulit, oké?- kérdezte mosolyogva Matt.

- Köszönöm!

- Viszont ahhoz, hogy el tudjalak érni, cserélnünk kéne számot, nem gondolod?

- De, az még jól jöhet.

Cseréltünk számot, majd megszólaltam.

- Köszönöm a lehetőséget!

- Igazán nincs mit. Csak megláttam benned a tehetséget.- mondta Matt.- Nekem viszont mennem kell, majd a héten még jelentkezek.

- Oké, akkor szia!

- Szia.- majd Matt kezdeményezett egy ölelést, amin meglepődtem, de nagyon örültem neki.

 Matt elengedett, majd felült a motorjára és elhajtott.

El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok! De mi lesz ezután?

I. fejezet, 5 rész

Valóra vált álom

Annyira boldog vagyok! El sem tudom hinni, hogy valóra válik az egyik álmom! Igaz, néhány dolgot még mindig nem értek, de ez most cseppet sem érdekel. Inkább azon kéne gondolkodnom, hogy mit kellene felvennem, mert a sminkemmel és a hajammal készen vagyok. Mindig a ruhaválasztást hagyom utoljára, aztán csak nézek, hogy „Jé, nincs is ruhám!”. Most más a helyzet, mert van ruhám, csak nem tudom, hogy melyiket vegyem fel. De még mindig jobb, mintha nem lenne.

Nagy nehezen kiválasztottam a megfelelő ruhát, amit azonnal felvettem. Nem értem magam, ennyit nem szoktam izgulni csak azért, mert koncertre megyek! Olyan, mintha randira mennék. Pedig ez nem is egy randi. Vagy azért, mert Matt is ott lesz, és ő juttat be, pedig csak egy napja ismer, de még annyi se. Viszont mi lesz akkor, ha nem jön ki értem, mert valami miatt nem tud? Akkor ott kint fogok álldogálni? Beszélnem kéne Mattel. Előkaptam a mobilom, mikor rájövök, hogy nem is kértem el a számát, és én sem adtam meg neki az enyémet. Ennyire hülye nem lehetek… Ha előbb érek oda, akkor mi lesz? Most már tuti nem fogok előbb odaérni, mert elég sokat gondolkodtam. A nyelvvizsgámon nem gondolkodtam ennyit! Pedig fontosabb volt, de sikeresen megszereztem így is. Mindegy, el kéne indulnom, mert tényleg nincs se telefonszám, se semmi, így nehéz lesz bejutni. Felkaptam a cuccomat, megnéztem magam a tükörben, majd elindultam.

Most sikeresen elértem a buszt (jupi J ), utána átszálltam a metróra, majd mikor feljöttem a felszínre, már messziről láttam a tömeget, ami a kapuk felé torlódik.  Több csoportra volt osztva a sor a jegy alapján. Na, most itt melyikbe álljak? Se jegyem, se semmi, a biztonsági őr pedig el se hinné, hogy Matt rám vár valahol. Lehet, hogy az egészet csak álmodtam?

Gondolkodtam (már megint), és arra jutottam, hogy nem lenne szerencsés Mattnek itt kijönnie, és nekem is csak kínos lenne, hogy a rajongók szeme láttára bemegyek Mattel. Arra jutottam, hogy általában a VIP-s helyeknél szoktak a különc vendégek bejutni. Ez így jó terv lenne, de nem tudom, hogyan férkőzzek át a tömegen, és nem is érnék időben oda. Mázlimra az oszlop mellett van egy bicikli, amire halál nyugalommal ráültem, és elindul. El is indultam vele, de csak 2 km-t jutottam vele. Na, gondoltam, már csak ez hiányzott, hogyan tovább? Lehet, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon, mert megtaláltam a VIP-s sort. Elindultam a sor felé, majd megállítottak.

-Kérem a nevét!- mondták a biztonsági őr, én meg gondoltam, hogy egy próbát megér.

-Gabriella Andersen.-vártam, hátha megtalálja a nevemet.

-Bemehet, és valóban szép a mosolya.-mondta az őr. Biztos vagyok benne, hogy Matt mondta neki, aminek én örülök. Bevezettek a VIP-s részleghez.

-Megérkeztünk.-mondták egyszerre az őrök, majd itthagytak.

Körülnéztem, és csak ámultam. Olyan jól lehet innen látni mindent. És ezt mind Mattnek köszönhetem. Valaki mögém érkezett, majd furcsán elkezdett bámulni.

-Te ki vagy?-kérdezte az idegen, aki Dominic Howard volt.

-Gabriella Andersen, Matt ismerőse.

Dom kicsit gondolkodott, majd valami olyasmi fejet vágott, hogy „Biztos.” majd el akart menni, de én utána kiáltottam.

-Nem tudod, hol van Matt?

-Nem tudom, keresd meg!-mondta, majd továbbment.

Jó kérdés, hogy mi rosszat csináltam? Nem tettem semmit.

Gondoltam, megkeresem Mattet, hogy megköszönjek neki mindent, csak tudnám, hogy hol lehet ő? Mintha tűt kezdenék keresni a szénakazalban. Elindultam balra, hátha arra van valahol, de meg kellett állnom, mert hallottam, hogy valaki valakivel veszekedik. Egy ajtó elé érkeztem, ami biztos az öltöző volt. Megálltam ott, és lehet, hogy nem szép dolog, de hallgatóztam.

-Csodálkozol, hogy ki van akadva? Tudtad jól, mi lesz akkor, ha elkezdtek járni, aztán szakítasz vele! Tényleg ennyire nem érdekelt téged az, hogy Domnak most választania kell közted és a húga közt?-két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy ez Matt hangja volt, a másik, hogy Dom nem miattam volt bunkó, hanem valaki más miatt. Jobbnak láttam, ha most elmegyek innen, és visszamegyek a helyemre

Bementem az ajtón és leültem. 10 perc múlva elkezdődött a koncert. Mielőtt bejöttek bemondták, hogy ez az Origin Of Symmetry turnékoncert, aki esetleg nem tudná. A Plug in Babyvel kezdték, amire mindenki elkezdett tombolni. Annyira várta már New York ezt a koncertet, hogy azt elmondani nem tudom. És lehet, hogy a fiúk összevesztek, de sokkal jobbak voltak az eddigiekhez képest. Nekem nagy szerencsém volt, mert közel ültem a színpadhoz, és láttam mindent testközelből. Igaz, hogy Mattel és Dommal már találkoztam, de például Chrisszel nem. A koncertről nem tudok semmi mást mondani, csak hogy tökéletes lett.

Kb. 1 óra múlva vége lett a koncertnek. Mindenki ordított (még én is), nem akarta senki, hogy vége legyen. Aki ide bejutott, annak egy álom vált valóra úgy, ahogy nekem is valóra vált. Viszont utána jött a dedikálás. Csak azoknak dedikáltak, akik VIP jegyet kaptak, másként nem tudták volna megoldani, annyian voltak, de így is sokan maradtak, és pluszkérések is voltak, például: „A barátnőmnek dedikálnátok ezt a pólót?” És dedikálni kellett. Én is odamehettem volna, de úgy gondolom, hogy inkább mégsem. Ha idegen lennék Matt számára, akkor teljesen más lenne a helyzet, de így, hogy tegnap találkoztunk, minden máshogy van. Úgy gondoltam, inkább elmegyek, Matt holnap úgyis hazautazik, én meg itt maradok, és élem tovább az életem, és ő is a sajátját. Éppen indultam volna, mikor valaki megfogta a kezem.

-Gabi, hová mész? Még bemutatnálak a többieknek!-mondta Matt vidáman.       

*Ha volna véleményetek a történetről (jó vagy rossz), azt írjátok a "Megjegyzés" menüpontba. Sokat jelentene nekem, mert tudnám, hogy mi tetszik nektek! :)

Tudnivalók a történetről

Sziasztok!
Arra gondoltam, hogy bemutatkozás helyett leírok egy-két tudnivalót a történetról, hogy ne legyen félreértés. :)

*A történet kitalált történet.
*A főszereplő Gabriella Andersen (kitalált szereplő) és Matthew Bellamy (valós szereplő, a tulajdonságai kitaláltak).
*A jelen időben játszódik, ahol Matt 24 éves, Gabi 23 éves a történet alapján.
*A történet New Yorkban játszódik.
*Gabi egy tánccsapatban táncol, a Black n White-ban.
*A csapattagok:Zoard, Brigi, Mia, Tommy és Felix (ikrek).
*Matt a Muse rockegyüttesben énekel, zongorázik és gitározik.
*A bandatagok: Dominic Howard és Christopher Wolstenholme (valós szereplők, a tulajdonságaik kitaláltak).
A két főszereplőről egy kép:
 

Hamarosan jön az új rész. :)

I. fejezet, 4 rész

A beszélgetés

„-Gabi,-mondta komolyan Matt.-most, hogy vége van a versenynek, és nem nyertetek, hogyan akarod tovább folytatni?”

Meglepődtem, hogy Matt rákérdezett. Nem hiszem, hogy tudna arról, hogy mi történt a verseny után, de azt is el tudom képzelni, hogy csak érdeklődik.
-Hát, ez jó kérdés…
-Nem gondolkoztál ezen?
-Igazából bíztam magunkban…
-Ez természetes, hiszen a csapattársak bíznak egymásban.
-Úgy gondolod?-kérdeztem hirtelen, mert kiváncsi lettem, hogy ő hogyan is gondol erre.
-Szerintem ez így korrekt. De ez egy csapatban így a normális. Vagy te hogy tapasztaltad?
-Hát… Nálunk nem teljesen így volt.
-Hanem?
-3 éve alakultunk meg, majd Zoard lett a vezető. Egy versenyen viszont Felix-szel összevesztünk, én meg kétségbeesésemre elmentem az utolsó pillanatban, amit nagyon megbántam. Ugyan nem raktak ki, de bármikor próbáltam valami olyat mondani Zoardnak, ami nem az ő véleményével egyezik, mindig felhozta, de tűrtem, mert nagyon fontos volt számomra a csapat. Utána Tommy és Mia egymásba szerettek, működött is a dolog, majd a verseny kezdete után szakítottak, onnantól kezdve pedig pokollá vált az egész verseny. És most, hogy vesztettünk, megint felhozta Zoard az otthagyást, én pedig megmondtam, hogy talán nem is kellett volna visszajönnöm. És most itt tartok…
-És most már nem fontos számodra a csapat?
-Én… Nem tudom..-hirtelen zokogni kezdtem.
-Hé, nem akartam, hogy sírjál!-mondta Matt már aggódva.
-Nem, nem az…
-Csak?
-Tudod, hibásnak érzem magam. Mert ha akkor nem megyek el, akkor minden másként történt volna.
-De Gabi! Ez nem így van! Ha akkor nem mész el, akkor is Mia és Tommy összejönnek, ami egy csapatban veszélyes helyzet. Ha működő csapatot akartatok volna, akkor vagy Mianak vagy Tommynak kellett volna kilépnie. És még ha el is mész, de visszajössz és visszafogadnak, akkor nem dörgölhetik az orrod alá egész életeden át ezt a hibát! Nem voltak lefektetve a szabályok, ami Zoard felelőssége, nem a tied!
-Lehet, hogy igazad van..
-Bízz bennem! Volt más is, ami miatt nem működött jól a csapat?
Erre nem akartam válaszolni. Igen, rajongok Mattért, és nagyon örülök, hogy itt van, de nem ismerem én annyira, hogy mindenről beszámoljak. Én sem tudok róla semmit, nem is firtatom az ő magánéletét, de akkor ő miért kiváncsi az enyémre? Nekem ez furcsa.
-Nem akarok róla beszélni.
-De valakivel ezt meg tudod beszélni, ugye? Mert minél jobban magadba tartod, annál jobban fog fájni neked!
-Igen…-ránéztem, és egyszerűen tudtam, hogy nem hisz nekem, amire elnevettem magam.
-Milyen szép a mosolyod!-mondta hirtelen, én pedig elpirultam.
-Zavarba hozol... De azért köszönöm.
-De nehogy azt hidd, hogy békén foglak hagyni!-mondta Matt halál komolyan, én pedig bólintottam.
-Oké..
-Fizetek, aztán hazaviszlek, oké? Meghívlak.
-Ne már, én szeretném a sajátomat fizetni!
-De a pasi fizet mindig, és tudtommal te lány vagy..
-Te kérdezted, hogy oké-e…
-Kis kötözködős…-mondta Matt, én nevettem már csak ezen, majd ő elment fizetni. Hiába nem akartam, hogy ne ő fizessen, megtette.
Eddig csak rólam volt szó, amióta találkoztunk. Lehet azért, mert Matt híres, és szinte mindent lehet tudni róla. Lassan már azt is fogják a rajongók tudni, hogy miket eszik napokon át. Elképzelhető, hogy ez csak engem zavar, de akkor is! Milyen érzés lehet az, hogy mindent tud rólad egy idegen, közben lehet, hogy csak egy álca, és más személyiség. Mondjuk pont az ellentétje, de a hírnév miatt másnak kell mutatnia magát.
-Na mehetünk, ha gondolod, végeztem.-mondta Matt, majd visszasétáltunk a motorhoz.
-Matt, mondd meg nekem őszintén..-kezdtem bele a mondanivalómba, mert nagyon érdekel maga a hírneves sztorik.-Ki vagy te?
-Én? Matt Bellamy, miért?
-Nem úgy! Hanem hogy mindig igazat szoktál mondani a sajtónak, vagy ez csak egy álca?
-Én nem vagyok az a fajta, aki élőben teljesen más. Engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam valójában, de én mindig az igazat mondom magamról. Például az is igaz, hogy visszafelé el tudom mondani az ABC-t. Elviszlek a buszmegállóig, oké?
.-Oké…-Matt hamar váltott témát, amin meg se lepődök. Inkább nem faggatom.
Hamar odaértünk a célállomáshoz. Csak ültünk, és vártunk, hogy mire, azt nem tudom. Végül leszálltam a motorról, majd megszólaltam.
-Köszönök mindent!-Matt megölelt, amire egy kicsit meglepődtem.
-Holnap lesz a koncert. Lenne kedved eljönni?-legszívesebben a nyakába ugrottam volna, minden álmom ez volt. Csak sajnos nincs jegyem.
-Én mennék, csak nincs jegyem.
-Ugyan, majd bejuttatlak! Gyere fél 6-ra a Madisom Square Gardenhez, kimegyek érted, majd behozlak, oké?
-Szuper, köszönöm szépen!-majdnem elsírtam magam örömömben, annyira boldog voltam! El se tudom hinni!
 -Na, örülök neki! Akkor holnap még találkozunk.-Matt felpattant a motorra, majd intett nekem, és elhajtott.
Ugrálva mentem fel a lépcsőn. Ahhoz képest, hogy milyen rossz kedvem volt, Matt feldobta a napomat! Úgy érzem, szép álmom lesz.