II. fejezet, 1 rész

Az utazás

*Az utazás napja, 17:57*

- Laptop?- kérdezi Matt, miközben átnézem a bőröndömet.

- Megvan.

- Pulcsi, kabát?

- Megvannak.

- Telefon töltője? Mert az nagyon fontos.

- Megvan, de miért fontos?

- Filmezni tudsz vele, rajta vannak a zenéink.

- Honnan veszed?- kérdeztem Mattet nevetve.

- Hát, talán azért, mert velünk fogsz táncolni.- mondta Matt, majd beleivott a kólámba.- Az nem árt.

- Oké. És finom a kóla?

- Igen, jót vettél magadnak.- mondta mosolyogva. – Minden megvan?

- Amit kérdeztél, abból igen.

- Oké. Akkor szerintem mehetünk, vagy még akarsz maradni?

- Nem.- mondtam mosolyogva, majd felkaptam a sporttáskámat. Nyúltam a bőröndömért, hogy felemeljem, s egy kéz fogta meg a kezemet.

- Hagyd, majd én viszem.- mosolygott rám Matt, majd felemelte a bőröndöm. Mikor megfogta a kezem, valami különleges érzést éreztem. Valamit, amit még nem éreztem eddig, legalább is nem túl sokszor. Valamit, amitől akaratlanul is mosolygok.

Leindultunk, majd bezártam az ajtót. A kulcsot a postaládába dobtam, majd kint megálltunk. Nem kellett sokat várnunk, pár perc múlva egy fekete kocsi állt meg a kapu előtt. Bepakoltunk, majd beszálltunk a kocsiba. Matt és a sofőrön kívül mindenki hátul ült.

- Sziasztok!- köszöntem a fiúknak vidáman. Mindenki egyszerre köszönt nekem, majd csönd lett.

Kinéztem az ablakon. Nem vagyok szomorú, mert mindig is az volt az álmom, hogy világot lássak. Boldog vagyok, mert jó társaságba kerültem, és azt csinálhatom, amit szeretnék. Hirtelen Dom megszólalt.

- Remélem nem fogunk elkésni…

- Nincs nagy dugó.- mondta a sofőr.- Oda fogunk érni.

- Miért, mivel fogunk utazni?- kérdeztem.

- Magánrepülővel.- mondta Matt.

- Tényleg?- számomra furcsa volt, de utólag rájöttem, hogy a sztárok nem utaznak fapados repülőkkel.

- Igen. Ott azt csinálsz, amit szeretnél. Ami ott történik, az általában nem szokott kitudódni. Mi nem vagyunk balhésak, hülyülni szoktunk, de semmi rosszat nem csinálunk.- mondta Dom.

- Pár perc és ott vagyunk.- mondta a sofőr.

Igaza volt, pár perc múlva már láttuk a repteret.

- Mennyien vannak…- mondta Chris.- Sokan utazhatnak.

- Ajajj...- mondta Matt.- Van egy olyan érzésem, hogy megtudták, hogy ma utazunk, és nem egyedül.- itt rámnézett, közben mosolygott.- Igyekeznünk kell.

A kocsi megállt a magánrepülő előtt.

- Van kapucnid?- kérdezte tőlem Dom.

- Nincs.

- Matt, add oda a pulcsidat Gabinak.- parancsolt Dom.

Matt levette a pulcsiját, majd hátradobta nekem.

- Köszi!- felvettem a pulcsit, majd Domra néztem.

- Na, most húzd fel a kapucnit.- Felhúztam magamra, és úgy néztem ki, mint egy betörő.- Az a lényeg, hogy takard az arcod.

- Oké, az nem lesz nehéz.

- Vigyázz, nehogy elkapjank...

- És elraboljanak...- mondta Matt, amin felnevettünk.- Mert az is benne van a pakliban.

- Óvatos leszek, ígérem!- mondtam nevetve.

- A csomagokat intézem.- mondta a sofőr.

- Mehetünk?- kérdezte Matt. Mindenki rámnézett.

- Persze.- kiszálltunk a kocsiból, és rohantunk a gép felé. Igazuk volt, tényleg megpróbáltak a mindent riporterek, csak azért, hogy megtudják, ki vagyok. Hát, a showbiznisz már csak ilyen.

Hiába próbáltak meg mindent, sikeresen leplezve maradtam.

- Minden oké?- kérdezte Chris.

- Minden a legnagyobb rendben.- mosolyogtam rá.

- Akkor jó.- mosolygott vissza.

Mindenki kényelembe helyezte magát, így cselekedtem én is. Leültem, és csendben figyeltem őket. Hirtelen Matt jelent meg a hátam mögött.

- Már biztonságban vagy, nyugodtan leveheted a kapucnit.

- Tényleg!- nevettem el magam.- Akkor vissza is adom.

- Rajtad maradhat, ráér később is visszaadnod.

- Oké.- mosolyogtam rá, majd Matt megsimogatta a vállam.

Iszonyatosan boldog vagyok! El se tudom hinni, hogy ez igaz. Csak néztem ki az ablakon, már láttam New Yorkot fejjel lefelé, és arra gondoltam, hogy én mennyire szerencsés vagyok.

*6 és fél óra múlva*

- Hány óra van?- kérdezte Chris.

- Nem tudom.- montam.- De szerintem olyan fél egy körül. Ebédidő.

- Én most aludnék.- mondta Dom.- De éhes is vagyok.

- Volt aludni időd...- mondta Chris.

- Lesz enni is időnk, aludni is lesz, de előbb le kéne szállni a gépről.- szólt bele Matt.

- Itt is vannak fotósok?- kérdeztem.

- Szerintem nincsenek, de jobb, ha rajtad van a kapucni.

- Hamár így elcsórtam tőled...- mondtam nevetve.

Leszálltunk a repülőgépről, majd besétáltunk a Terminalba a bőröndökért. Senki sem volt bent, csak biztonsági őrök voltak ott. A csomagunk ott hevertek a földön. Nem lettek könnyebbek.

Már mindenünk megvolt, mikor felmerült a kérdés: Előbb kajáljunk, és a kocsiba hagyjuk a csomagokat, vagy menjünk a szállásra?

- Menjünk a szállásra.- mondta Dom.

- Inkább menjünk enni..- mondta Chris.

- A hotelben is lehet ebédelni, és aludni is lehet.- érvelt Dom.

- Jó, akkor menjünk oda.- mondta Chris.

- És a mi véleményünk esetleg nem számít?- kérdezte Matt kicsit mogorván.

- Öhm de, persze..- mondta Chris.

- Hogy szeretnéd?- kérdezte tőlem Matt.

- Nekem jó, ha a hotelben eszünk, de ahogy gondoljátok!

- Jó, akkor menjünk oda, itt van a kocsi a bejáratnál.

Kimentünk, nyugisan beszálltunk, majd elvittek minket a szálláshelyre.

/Hetente 1x tudok részt hozni, az órarendem sajnos nem enged többet. Megértéseteket köszönöm! :)/